"Kevés embernek jut eszébe, ha csecsemőt vagy kisgyermeket lát, hogy milyen mélységes csodákat rejteget az alig rőfnyi szervezet. Nemzedékek hosszú-hosszú láncainak egy végső és majd újból folytatódó szeme minden ember.

 

Nézzünk csak igazán bátran önmagunkba: figyeljük meg, hogy mikor érvényesül a nagyapa gyengesége vagy erénye, mikor csügged bennünk a félénk nagyanyó, mikor támad fel újra az apa vagy nagynéni hangulata, forrongása, életláza idegeinkben, és csakhamar egészen világosan látunk. Jó világítás mellett pedig százszorta eredményesebben dolgozhatunk, faraghatunk önmagunkon.

 

Ha így tanulmányozzuk a családnak bizonyos értelemben egynek tekinthető szövetét, és megismerjük a szövőszálak gyengéit, a rajzminták hiányait és fogyatékosságait, akkor kezdjünk alaposan az önidomítás nehéz és fáradságos, de roppant érdekes és hasznos munkájához. Ehhez azonban ismernünk kell a „lelki egészségtan" legfőbb törvényszerűségeit.

 

... Lelkileg is akkor vagyunk egészségesek, ha gyakran tölt el a megelégedettség és boldogság érzése, ha derűs a kedélyünk, ha egyensúlyban van érzelmi és értelmi világunk, tehát ha összhangban érezzük magunkat a világgal és az élettel, de összhang csendül összes lelki tulajdonságaink megszólalásából is.

 

A szervezet is akkor egészséges, ha összhang uralkodik részben a szervműködések, részben a szervi igények és a külvilág között. Ahogy ennek az összhangnak a feltétele a szervek sima, egyenletes, ritmusos, kellő erősségű működése, ugyanígy fontos a lelki egészség szempontjából az egyes lelki erődök kellő megerősítése, összműködése:

a jellem,

a hangulat,

az értelmi fény,

az érzelmi áradás, az akaraterő,

a célszerű, de nem túlzott igazodás és alkalmazkodás stb. tulajdonságainak a kiművelése, kiegyenlítése és helyes beállítása az élettervbe, a jövő célok felé törő utakra.”

 

(Dr. Weninger Antal – Az egészség testi és lelki forrásai)