![](https://static.wixstatic.com/media/580af5_4f1331a22b17402fa84aadfc96a155b3.jpg/v1/fill/w_770,h_196,al_c,lg_1,q_80,enc_auto/580af5_4f1331a22b17402fa84aadfc96a155b3.jpg)
ŐSZINTESÉG ÉS HŰSÉG
ÖNMAGUNKHOZ
![](https://static.wixstatic.com/media/580af5_0f999a5aaaf048da92e7cc9d2ec418a1.jpg/v1/fill/w_166,h_215,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,enc_auto/580af5_0f999a5aaaf048da92e7cc9d2ec418a1.jpg)
Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk.
Legbelső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket.
Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább.
Azt kérdezzük magunktól: Ki vagyok én, hogy csillogásommal másokat elkápráztassak?
Miért ez a kishitűség?
Isten gyermekei vagyunk. Ha kicsinyek maradunk, azzal nem szolgáljuk a világot.
Senki előtt nem nyitunk új utat azzal, ha törpévé tesszük magunkat, nehogy mások elbizonytalanodjanak mellettünk.
Arra születtünk, hogy kinyilatkoztassuk a bennünk lakozó Isten dicsőségét.
Mert ő nemcsak némelyikünkben, de mindegyikünkben ott lakik.
Amikor engedjük világítani saját fényünket, önkéntelenül lehetővé tesszük másoknak, hogy ugyanezt tegyék.
Amikor megszabadulunk félelmünktől, jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat.
(Marianne Williamson)